Az Utazás Mese- és Számországba elnevezésű  játékos délután, két részből állt. Az előkészítős matematikai feladatokat Tóth Orsolya igazgatóhelyettes vezette, a mesés-verses (magyaros) részt pedig Pólya Ágnes  tanító néni.

Ági néni egy nagyon kedves verssel köszöntötte a megjelent nagycsoportos ovisokat: Balogh József: Suliváró című verse ráhangolta a délutánra a kis csillogó szemű ovisokat.

Orsi nénivel a nagycsoportosok ügyesen számoltak egyesével, csökkenő és növekvő sorrendben. Hatalmas dobókockákkal dobtak párban és bátran megállapították, hogy melyik kocka mutat többet vagy kevesebbet. Majd két csoportban a terem két sarkában oldottak meg játékos feladatokat a gyerekek. Az egyik sarokban segíthettek egy majmocskának, akinek az volt a feladata, hogy a mérlege egyenlőt mutasson. A terem másik sarkában meg kellett keresni a dominók másik felét, a számot a mennyiséggel kellett párosítani. Még utoljára a táblánál elbúcsúzva a téltől hóembert „építettek” a kis vendégek, ahol szintén a számoké volt a főszerep. Az asztalnál érdekes logikai feladatok várták a fáradhatatlan nagycsoportosokat Az interaktív táblánál mindenki megmutathatta, hogy igazi leendő első osztályosokkal érkezett át Mátó Gáborné, Andi néni, hiszen mindenki ügyesen párosította a számokat a pöttyös katicákhoz.

A mesés délutáni foglalkozást, Ági  nénivel folytatták a  gyerekek. Szalai Borbála: Betűország kincsei című versét  hallgathatták meg a tanító néni előadásában, majd megismerkedtek az „a” betűvel és nagyon ügyesen kikeresték a sok más betű közül, amiért piros pont és piros csillag volt a jutalom. Majd igazi leendő első osztályoshoz méltó feladatot kaptak, betűket  csoportosítottak nagyságuk szerint. A különbségre és azonosságra mindenki rábukkant a feladatok megoldása közben. A csiga-festő című mese  elvarázsolta a nagycsoportos óvodásokat.  A csiga házához hasonló betűk keresésébe mindenki nagyon szépen teljesített.

Zárásként, Ági néni felolvasta Osvát Erzsébet: Első osztályosok című versét. Senki nem unatkozott Betű- és Számországban, egy percre sem lankadt senki figyelme, mindenki nagyon ügyes volt, és jól érezte magát. Sok szeretettel várjuk a következő suliváró foglalkozásunkra vissza a nagycsoportos óvodásokat a kedves szüleikkel együtt!

Márciusban járunk, már nyílnak az első tavaszi virágok. Van az évnek egy napja, amikor a férfiak virággal lepik meg a róluk gondoskodó nőket, asszonyokat. A nemzetközi nőnapot, a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napját március 8-án tartottuk meg. Iskolánk fiú tanulói egy-egy szál virággal kedveskedtek az intézményben tanuló lányoknak, tanár néniknek és az itt dolgozó hölgyeknek. A megemlékezésen iskolánk három fiú tanulója Aranyosi Ervin: Március 8. Nőnap és Kéri János: Nőnapi köszöntő című versét szavalták el. Ezt követően a fiúk egy-egy szál virágot adtak a lányoknak. A virágokat zseníliadrótból készítettük nagy izgalommal és örömmel. A fiúk alig várták, hogy átadhassák a hölgyeknek. A lányok mérhetetlenül örültek a gesztusnak.

Köszönjük iskolánk fiú tanulóinak a nőnapi köszöntőt!

Köszönetet mondunk az iskolánkért, az itt tanulókért, tanítókért, dolgozókért. Hálásak vagyunk a sok kedvességért, örömért és szeretetért.

Segíts hozzájárulnunk ahhoz, hogy a világ is megláthassa iskolánk értékeit, kincseit! Vezess, hogy Isten akarata szerint éljünk! Hisszük, hogyha Hozzád jövünk és őszintén imádkozunk, bátorsággal vezetsz minket az úton.

Ámen.”

Az imanap története

Az imanap gyökerei a 19. századra nyúlnak vissza, amikor sokan imádkoztak Észak-Amerikában az egységért és a század végén különböző felekezetek a missziói munkáért imádkozva, létrehoztak egy közös imanapot. Észak-Amerikában a Nők ökumenikus Missziói mozgalma 1926-ban hívta fel az embereket, hogy tartsanak világimanapot, így az első imanap 1927-ben került megtartásra világszerte. A keresztény nők megértették, hogy egyenlő partnerek, egy világra kiterjedő testvériség tagjai, akik megoszthatják egymással örömüket és bánatukat.