„Drága Urunk, Jézus! Köszönjük, hogy megvédesz bennünket és vigyázol ránk, hogy békében és boldogságban élhessünk. Köszönjük, hogy erőt adsz, hogy ne féljünk, ha nehézségekkel találkozunk.

Köszönetet mondunk az iskolánkért, az itt tanulókért, tanítókért, dolgozókért. Hálásak vagyunk a sok kedvességért, örömért és szeretetért.

Segíts hozzájárulnunk ahhoz, hogy a világ is megláthassa iskolánk értékeit, kincseit! Vezess, hogy Isten akarata szerint éljünk! Hisszük, hogyha Hozzád jövünk és őszintén imádkozunk, bátorsággal vezetsz minket az úton.

Ámen.”

 

Az imanap története

Az imanap gyökerei a 19. századra nyúlnak vissza, amikor sokan imádkoztak Észak-Amerikában az egységért és a század végén különböző felekezetek a missziói munkáért imádkozva, létrehoztak egy közös imanapot. Észak-Amerikában a Nők ökumenikus Missziói mozgalma 1926-ban hívta fel az embereket, hogy tartsanak világimanapot, így az első imanap 1927-ben került megtartásra világszerte. A keresztény nők megértették, hogy egyenlő partnerek, egy világra kiterjedő testvériség tagjai, akik megoszthatják egymással örömüket és bánatukat.